Miután Tyer két Fecskéjét lerendeztük, majd szereztünk egy Csepelt, és végül de nem utolsó sorba befejeztük az én Favoritom, nem gondoltam hogy ilyen hamar újra bicikliszerelésbe bonyolódom.
Mióta kész lett a Favoritom, enyhe túlzással élve, mindenki az ismeretségi körömbe ilyet akar. Jó azért ez így elég teleshopposan hangzik, de tényleg nagyon sokan mondták azóta, ha tudok ilyen öreg országútit szóljak feltétlen.
Ma miután háromkor végeztem a suliba, hazaugrottam a cangámért,és a kellemeset a hasznossal összekötve elindultam a nem messzi motoros boltba hogy megkérdezzem nem tudnak-e segíteni a Yamahámhoz gyújtótekercset szerezni. Az idő szép volt, úgyhogy úgy terveztem a bolt után kimegyek a Duna partra, de ezt a tervemet egy a robogók közt megbúvó poros, moha zöld Puch kerékpár meghiúsította. Miután a boltba sajnos nem tudtak segíteni gyújtótekercs ügyben, még körbenéztem a robogók közt, akkor pillantottam meg a fent már említett kerékpárt, koszos volt, a kormányára egy teszkós zacskó volt akasztva tele kilapított sörös dobozokkal, első ránézésre azt hittem, hogy az eladó biciklije, és csak be van téve a robogók közé, de a biztonság kedvéért rákérdeztem: „ A bicikli is eladó?” Kérdésem egészen váratlanul érte, és meglepetten azt válaszolta, hogy „Végülis eladó… „ Látszott hogy nem számított rá hogy bejön egy őrült egy rikító zöld ganja leveles biciklivel, aki miután mindenféle Yamaha alkatrészek után kérdezget, egyszer csak a rozoga bringa után kezd érdeklődni. Pedig ez olyan mindennapos…. :) Ezután az áráról érdeklődtem, és meglepően pozitív választ kaptam, amit ide nem írok le, mivel a bicikli ajándék lett később. Megköszöntem a segítséget, és mondtam hogy lehet hogy még jelentkezek a bicikli miatt. Valószínűleg barátunk ezt is csak egy átlagos üres formális ígéretnek tartotta, és el is engedte füle mellett. Arrébb mentem pár utcányit és telefonáltam is egyik barátomnak, hogy találtam egy nagyon állat kis bringát, érdemes lenne elhozni, az ő barátjának, aki szintén ilyet akar, és mint kiderült pont másnap van a szülinapja, és ez kivalló ajándék lenne. 20 perccel később, már kocsiba ültünk, és mentünk a motoros bolthoz, ahonnan alkudozás nélkül elhoztuk ezt a szépséget. Mázlink volt, úgy fért be a kocsiba hogy még a kereket se kellett kivenni. Utána gyorsan elszaladtunk festékért, hogy egy kicsit rajosítsunk rajta. Útközbe jött a felismerés: „Ezen nem olyan ízé kormány van!” Gyors gondolkodás után eszembe jutott hogy itthon van még az egyik fecskéből egy klasszikus bikaszarv kormány. Engedélyt kértem Tyertől hogy szocialista megőrzésre átvehessem az alkatrészt, aki készségesen megadta. ( Ezúton is köszönet!) Gyors megálló nálam, rekord idő alatt leszedtem a kormányt, majd indultunk is tovább hogy összerakjuk a biciklit. Első fázisba klasszikus teendőkkel kezdtünk: Csomagtartó, dinamó, lámpa LE!. Azt hiszem nyugodtan mondhatjuk hogy ezek a menő országúti építés alapjai. Majd következtek a megkopott alkatrészek polirozásai, a kerekek rendbetétele, kormány csere, és a váz festése, egész jól haladtunk, de hát egy délután alatt csodát nem lehet csinálni, szép biciklit meg főleg. Sajnos nem lettünk kész vele időbe, ránk sötétedett, de lehet hogy a sors akarta így. Ugyanis amikor átadtuk a biciklit az új gondviselőjének, ő külön örült hogy szét van szedve és így az övé lehet az összerakás öröme. Az biztos, hogy jó helyre került, és meg lesz becsülve, és már alig várom hogy láthassam a végeredményt
Olyan ritkán él át az ember ilyen, minden szempontból pozitív történetet, ma délután sikerült! :)