Ahol abbahagytuk májusban, hazaértünk Esztergomból, megállt az Árpádhídon a Ciao…

…Másnap szétszedtem, és szembesültem a károkkal, nem csak a kuplunggal volt gond, a gyújtás lendkerék is megforgott a főtengelyen. Beszereztem minden pótalkatrészt… sőt ha már ismét főnixmadár módjára a hamvaiból születik újjá még egy picit tökéletesítek rajta: kap egy komplett variátoros hajtást, amit már be is szereztem.

Az, hogy be is szereztem a variátoros hajtást, konkrétan azt takarta, hogy lementem baranya megyébe egy este, és vettem egy komplett Piaggio SI-t, ami egykor a svájci posta szolgálatában állt, magára a motorra semmi szükségem nem volt, a blokk a hajtás és a gyújtás maradt, minden más egyebet, a vázat, kerekeket eladtam. Barbárságnak tűnik, elbontani egy ilyen idős motort, de megnyugtatok mindenkit, minden alkatrésze új életet kapott különböző motorokban, és ha úgy vesszük, egyet kellet feláldozni, cserébe az én Ciaomon kivül 3 különböző motort éltetett tovább. Hősként halt meg akárhogy nézzük.

Tehát, ott álltunk, hogy megvan mindenünk a boldogsághoz, az én ciaomnak a Váza és a blokkja, összeházasításra kerül a postás motor hajtásával. Az első buktató itt jött elő: a variátoros ciao-nak más a burkolata mint a simának, ugyanis a variátor szép nagy szerkezet, nem fér el a gyári fedél alatt.

 Nem meglepő, hogy ilyen burkolatot találni szinte lehetetlen, ugyanis nem sok variátoros ciao készült gyárilag, azoknak meg még kisebb része került kishazánkba, és ha esetleg valaki mégis megkaparint itthon egy ilyet, az szinte biztos, hogy nem fogja elbontani, hogy én megvehessem külön a bal oldali deklijét.

A variátoros dekli olyannyira nem gyakori motyó, hogy még az olaszok is jellemzően az utólagosan épített varios ciaokon, nemes egyszerűséggel kivágják a deklit és kilóg a váltó.

A variátor beépítése a hiányzó dekli miatt kb egy fél évet váratott magára, de mint mindig eddig, ránk mosolygott a szerencse. Néha komolyan azt gondolom ennek a kis mopednek valaki kiséri a sorsát fentről. Július magasságában egy márkatárs közbenjárásával sikerült bajáról egy komplett dekli garnitúrát vásárolnom, jobbos-balos deklik és középső fedél. Ennek köszönhetően a motorra egy kb 20 évvel fiatalabb 2002-es műanyag idom szett került, ránézésre a legnagyobb fanatikus se tudná most már megsaccolni a motor korát.

Kora meghatározhatatlan

Az idomszett megszerzésével minden tétel mellé pipa került a szükséges alkatrészek listáján, szereztem még egy doboz benzinálló matt fekete festéket, és vártam az alkalmat, mikor lesz annyi szabadidőm, hogy összerakjam motort. A nyár utolsó előtti hete lett végül az időpont amikor a családdal együtt lementünk a telekre egy picit pihenni… mármint ők… én pedig, a fürdőruha és a törölköző mellé bepakoltam a félig szétbontott mopedet,  három doboz alkatrész társaságában. Amíg a család pihen én az időmet az aktív pihenésnek szentelem és nyakig olajosan-zsírosan építem össze a Ciaot. Nekem ez a pihenés na… nem vagyunk egyformák.

Első nekifutásra, csak provizórikusan felszórtam az új „váltó” alkatrészeket a két tengelyre, hogy lássam, hogy is állnak a dolgok, és rögtön nem várt hibával szembesültem.

A kuplung szíjtárcsája nem fér el a váztól… ezzel a szopóroller elindult nem is gondoltam mekkorát lendítettem rajta amikor kitaláltam, hogy legyen variátoros a Ciao. De ha ez magában nem lett volna elég, időközben kiderült, nem csak a hátsó tárcsa lesz nagy, de a hajtó szíj se lesz megfelelő méretű.

Itt ért bele a kuplung

Így jobb ötlet híján sorra vettem az összes kontaktot a telefonomban, akinél halvány esélye is volt, hogy otthon rejteget egyet az áhított 90-es szíjtárcsából. Tudom, hogy rengetegszer ismételgetem, hogy szerencsés a sorsa ennek a kis gépnek, meg úgy általában a sajátomat is annak érzem, de az a tény, hogy a harmadik telefonnál sikerrel jártam, megint csak igazolja ezt a tézist.

Az egyik moped őrült kollégának volt a tarsolyába, sőt, mi több hajlandó volt tőle megszabadulni némi forintért cserébe. Párommal beugrottunk az autóba és robogtunk az alkatrészekért vissza pestre, szerencsére már megszokta az ilyen hirtelen felindulásból elkövetett szirszar vásárlásaimat, legtöbbször csak puszta érdeklődésből megkérdezi, hogy egész pontosan mekkora szirszarért megyünk, és a hálószobába fog-e lakni? ( mert hát igen, az ágy végében áll egy motor)

 Ha már a fővárosba evett a nyaralás alatt a fene vettem egy méretben megfelelő szíjat is, ami tekintve, hogy aznap épp vasárnap volt nem is volt olyan egyszerű manőver, de szorult helyzetemből szerencsére a kőbányai 0-24-es autóalkatrész bolt mentett ki.

Visszatértem a mopedhez immár újabb doboznyi alkatrésszel felvértezve, és kezdődhetett a legózás, cirka másfél óra múlva motor önerejéből pöfögte a kipufogón a szintetikus kék füstjét.

Itt már a 90-es kuplunggal

A felhőtlen örömöt csak némi súrlódó hang árnyékolta be, egy pár perces próbakör után visszatettem a szerelőasztalra és benéztem a bal oldali dekli alá, ahol a váltó lakik. Nem mondom, hogy megnyugtató látvány fogadott, a hátsó tárcsa belemart a festésbe, de csak az első fele. Mintha nem állna párhuzamosan a tárcsa a vázzal… Görbe lenne a váz? Ütne a tárcsa? vagy hülye voltam amikor az amúgy láthatatlan helyen lévő kerékagy összetartó csavarokat krómozott imbusz fejű csavarokra cseréltem? Na… hát az nyert aki a harmadikra tett. Az imbusz csavar feje 4 mm-el magasabb volt mint a hátlapfejű, na ez a 4 mm a kar végén (az-az a tengely végén ) már pont elég volt ahhoz, hogy a tárcsa a vázhoz érjen. Ezt csak azért fejtettem ki ennyire részletesen, hogy rávilágítsak arra, hogy milyen banálisan egyszerű dolgok megváltozatása milyen következményeket képes maga után vonni egy olyan járművön aminek a legnagyobb alkatrésze is akkora mint egy kisautó lökhárítója.

Csúnyán beleért

Természetesen mire rájöttem, hogy a probléma honnan ered, eltelt pár óra, és minden egyéb lehetőséget végigpróbáltam előtte, szóval a szopórollernek igen jók a kerékcsapágyai épp hogy meglököm és alig bírom megállítani.

De visszatérve a tárgyhoz, kicseréltem a  két apró csavart, és a tárcsa szépen forgott a vázzal párhuzamosan.

A gép forog, az alkotó pedig tépi a gázt… és hát kíváncsi egész pontosan mit ér ezzel el, az első GPS-el mért adat nem volt lenyűgöző, 51 km/h volt, ami nem túl dicséretes ha azt nézzük, hogy ennyit variátor nélkül is tudott, de annál jobban fest ha onnan nézzük, hogy a gyári tervezett sebességét így is bőven felül múltuk.

Visszatértünk a munkapadhoz, most már tudtuk, hogy minden jól áll, ezért érdemesnek tartottam jobban belemélyülni a részletekbe, gondosan bezsíroztam ami zsírt kívánt, és zsírtalanítottam amit úgy illik. Mindezektől némi végsebesség javulást várva, de a milyen az élet a legnagyobb „tuningra” sógorom hívta fel a figyelmem egy egészen prózai kérdéssel: „ Te! nem lapos ennek a kereke?...”

Hát na… a nagy blokk és váltó szerelés közben megfeledkeztem a tényről, hogy a gumikba utoljára májusba fújtam levegőt. Miután felfújtam egy 58 km/h –ás végsebességet sikerült mérni, ami már sokkal biztatóbb.

Minden a helyén, azóta se kellett piszkálni

Persze tudom, ez nem sebesség, normális körülmények között autóval akkor megy ennyit korunkban az ember amikor SMS-t ír vezetés közben. De hidd el egy mopeden egész más a sebesség érzet, hátul semmi rugózás, elől a futómű rugói szerényebbek mint egy Faber Castell tollé, és még a hangja is egész döbbenetes a rezonátornak köszönhetően, egy ilyen ketyerével ilyen „lassan” menni eszméletlen élmény.

Innentől egy héten keresztül, próbálgattam a mopedet, róttam vele a köröket csak kedvtelésből, illetve ahova tudtam vele mentem, boltba kisebb bevásárlásra, reggel pékségbe, működött és örültem neki.

Most jöhetne a drámai fordulat, hogy akkor egyszer csak elromlott és minden baja lett, de nem… nem lett, működik azóta is, hálásan teszi a dolgát. Kezd gyanús lenni, hogy nem is olasz igazából.

Azóta elmentünk már a nyaralás után egy márkatárssal egy komolyabb kirándulásra, mopedes mértékben kifejezetten komoly terepen mentünk, de még ezt is hősiesen tűrte a motor, most nyugodtan indulok vele bárhova, de azért nem félek tőle, hogy nem lesz miről írnom az elkövetkező időben.

 Mert Mopedezni jó!