Ott hagytuk abba: ” A diagnosztika alapján meghalt a motorban az önindító szabadonfutója… ha a feltárás is igazolja a tézisünket egy-két nap munka árán újra életképes lesz a motor. Azt, hogy ez mibe fog fájni még csak a jóisten tudja.”

Darabokban... nem csak Ő

Na hát az a helyzet, hogy a feltárás nem igazolta a tézist miszerint a szabadonfutó a ludas az indítási gondokban, de ezt ugye az elején nem tudtuk, így hát úgy kezdtünk neki, hogy nekünk az olajtérben kell matatni majd.

Kezdésképp leengedtük a 2.2 liter 5w 40 Motul olajat amit hozzávetőleg egy hete öntöttem a motorba és talán összesen 30 kilométert szolgált. A leeresztésnél egyből feltűnt, hogy az olaj nagyon híg és nagyon benzin szagú, és a művelet végére egy 5 literes kanna majdnem megtelt a motoroban elméletileg található 2.2 liter olajjal.

Ez jött ki az olajleeresztőn, ebből csak 2.2 liter az olaj

Ettől kezdve tiszta volt hogy a blokkba kóros mennyiségű benzin került, ennek az útja pedig a karburátoron és a hengeren át vezethet egyedül az olajtérig. Mivel rengeteget indítóztam utolsó indítási kísérletkor, az nem lett volna magába probléma, ha egy kevés maradék benzin került volna a blokkba, de a blokk valamiért nem akart forogni, amit korábban az indító hibájaként diagnosztizáltam, de ekkor esett le a tantusz, hogy az indítási problémát valószínűleg az okozta, hogy a henger színültig telt benzinnel.

Tehát a hipotézist felállítottuk, jöhetett a bizonyítás, kinyitottuk a légszűrőház fedelét, és ott újabb liter benzin jött szembe. Majd amikor a gyertyát kivettük, és átforgattuk a blokkot, a gyertyanyíláson szökőkút szerűen ömlött ki a benzin. Ezután követtük a benzin útját, és a vázról leszórtuk az összes idomot, a tankkal egyetemben, így már hozzáfértünk a karburátorhoz.

A Pegason az etetésért két 33-as Mikuni karbi felel. Miután az úszóházak fedele lekerült, némi koszt találtunk ugyan, de ez még magában nem volt elég magyarázat arra, hogy miért telik meg benzinnel minden. Kivettem a műanyag úszót és ellenőrizni akartam a tűszelepet, szemre voltak rajta kopás nyomok, de nem tűnt horrornak. Épp tettem volna vissza a tűszelepet, amikor a tűszelep tömítő fészke meglepően könnyen kijött a helyéről, és úgy fest meglett a hiba.

A vétkes fészek vétkes "O" gyűrűje

A tűszelep fészkének a rögzítésért és tömítéséért darabonként egy-egy apró „O” gyűrű volt felelős, nem véletlen a múltidő, ugyanis ezek az évek alatt összezsugorodtak, és szemmel láthatóan porózussá, repedezetté váltak. Abban a pillanatban, amikor az úszóház megtelt és a tűszelepnek zárnia kellett volna, a benzin megkerülte a fészket és töltötte tovább naftával az úszóházat és közvetve a hengert. De mivel ilyenkor a membrán miatt, a henger felöli oldalon zárva vannak a súberek, a benzin feltorlódott és visszafolyt a légszűrőházba is.

Nem ezt a hibát kerestük, de lehet, hogy össz-vissz ennyi volt a felelős az indítási problémákért. A betegünknek gyógyszer gyanánt karburátoronként egy-egy szett karburátorfelújító készletre lesz szüksége, ami létező alkatrész itthon is 33-as Mikunihoz. Ez a beruházás karburátoronként nagyjából tízezer forint nagyságú összeget fog felemészteni. Ugye milyen rohadt hasznos, hogy egy nyomorult hengerhez két karburátor van, sőt két kipufogó is. Apropó kipufogó, ha már a feltárási művelethez mindent lebontottunk a motorról levettük a két kipufogót is, és ha már lent vannak, szépen újrafestve teszem vissza őket a helyükre, csak, hogy kihozzuk a legtöbb jót, a közepesen rózsás helyzetből.

Most ott tartunk, hogy a történteknek köszönhetően az eddigi költekezések zöme teljesen feleslegessé vált, ugyanis a légszűrő, az olajszűrő és a motorban található két liter és két deci 5w 40-es Motul olaj megsemmisült, a sors csúnya iróniája, hogy a felújító készlet a karbikhoz, kábé ugyanannyiba fog fájni mint amennyibe kerültek az egyszer már megvett de pocsékba ment szűrők és olaj. Továbbra se vagyok boldog, de lehet hogy látjuk az alagút végét, vagy a szembe forgalmat, ha odaértünk biztos megtudjuk. 

Folytatom.