Egyszer Maróti József magángyűjteményének nyílt napján voltunk, amikor is a felesége nyitott egy rövid beszéddel, és neki hangzott el a szájából a következő rövid de annál nagyobb és igazabb mondat: „ nincs két olyan motor ami közé ne férne be egy harmadik” utalva ezzel férje gyűjteményének folyamatos rohamos gyarapodására.
Na hát ugyanez a helyzet itthon 10 darab többnyire veterán korú motorkerékpárom van. Zúzós mi? Mindezt úgy hogy igazából, se az időm se a pénztárcám, nem engedik meg ezt az őrületet, sőt még ne mis mondtam hogy a legnagyobb hiányom helyből van.
Idén eddig összesen egy új motorral gyarapodott a gyűjtemény, az pedig egy Zündapp KS 50 WC TT. A Zündapp eleve nem egy gyakori márka de a márkán belül is egy különösen ritka típusról van szó, vízhűtéses, és a vízhűtésesekből is egy ritka változat, a gyári Café Racer stílusú üléssel. Jelenleg egy 80-as blokk van a vázban, nem típusidegen Zündapp, csak nem az eredetije, mert azt az előző tulajdonos besütötte vagy 20 évvel ezelőtt, ennek ellenére az is megvan, csak henger és hengerfej nélkül. A motor éveken át fedett és fűtött helyen állt, és ez nem azt jelenti hogy két évig miután éveken át a szabadban rohadt, hanem tényleg nagyon megkímélt, sehol egy rozsdaszem sincs rajta. Teljesen gyári a fényezése, bár sajnos ezt a hazai piac csak mérsékelten értékeli, ellenben a nyugati tendenciával, ahol az eredeti fényezés érdekében, még az apróbb horpadások fölött is szemet hunynak. A Benne lévő blokk tényleg csak egy kis törődést igényelne és működő képes lenne, szinte hiánytalan a motor. 17-es könnyűfém felnijeivel, és első tárcsafékével, igazán gusztusos kis veterán motor.
És hogyha ennyi jót tudok csak mondani róla miért is vagyok dilemmában? Az előbb leírtak miatt, se helyem se pénzem, és időm sincs foglalkozni vele. Hogy akkor miért nem adom el? Na igen… Itt kezdődnek a gondok. Tisztában vagyok a motornak az értékével, a Német eBay-en súlyos 100 eurókért mozognak az ilyen gépek, még az ennél rosszabb állapotú hiányos szétrohadt „felújítási alapok” is. Mint említettem különösen ritka típusról van szó. Ennek ellenére itthon nincsen tisztába a piac a gép értékével, és lehetetlen olyan áron eladni, mint amennyit ténylegesen ér. Arra pedig nem szeretném senkinek eladni, hogy pár év múlva valamelyik motoros lapon, egy belegányolt Simson blokkal nézzen vissza rám ez a motor ami tényleg sokkal jobbat érdemelne ennél.
Vajon mi ilyenkor a legjobb járható út? Hogy én se járjak rosszul és a motor is jó helyre kerüljön? Szívem szerint megtartanám… de nem vagyok hozzá elég márkafanatikus, ellenben egy másik kizárólag jó állapotú, nem szét barkácsolt motort szeretnék helyette. Amire csak fel kell ülni és nyugodt szívvel lemehetek vele a világból.