Ott Fejeztem be a történetet novemberben:

„Sajnos a nyári szezonban nem volt időm még egyszer feltámasztani, úgyhogy ez téli programnak megmaradt, érdekessége ennek az írásnak, hogy Februárban ütöttem le az első karakterét, és most novemberben az utolsót, mindig, amikor történt valami feljegyeztem. Most novemberben ott tartunk, hogy terveim szerint tavaszra átalakítom a gépet, elektronikus gyújtást kap, amihez a komplett blokköntvényt is ki kell cserélni. „

Hát az a helyzet, hogy ritka az ilyen, de sikerült mindent megvalósítani abból amit elterveztem, legalábbis a Ciaot illetően.

Novemberben ráálltam, a blokkház és elektronikus gyújtás keresésre, sokáig tartott mire eredményre jutottunk, de két külön helyről meg lett minden, lett egy gyújtás Csongrádból és cirka 120 kilométerre lévő Szekszárdról meg egy blokk öntvény.

Sajnos a blokk öntvényről kiderült, hogy a házi tuningolásnak köszönhetően az öntvény az egyik felömlőnél lyukas, amit gondosan rápacsmagolt zománcfestékkel kozmetikáztak el, nem áldoztuk fel a sebesség oltárán, harcba szálltunk az életéért, és elküldtük rehabilitációra egy alumínium hegesztőhöz. Szóval ott álltunk szuper gyújtással hozzávaló öntvény nélkül, ekkor a sors küldte a megoldást egy facebook üzenet formájában: „ Keresel még CDI-s blokkot? ”

Rövid üzenetváltás után megegyeztünk egy kompletten felújított blokk középre, főtengellyel gyújtással trafóval, csak a dugattyút a henger-hengerfejet kellett áttenni és mehetett is be a vázba. Másnapra leegyeztettünk egy találkozót, történetesen ez a nap Január elseje volt, hogy indíthatná stílusosabban a Moped buzi az évet, mint alkatrészvásárlással.

Két nap alatt össze is állt a blokk, újabb két nap alatt be is került a vázba, a banálisan egyszerű művelet, a CDI elektronika elhelyezésének miatt lényegesen több időt emésztett fel mint normális esetben. Kapott egy új kuplungot, és új kuplungpofákat, ugyanis tavaly nyáron emiatt kellett letámasztani a szezon vége előtt a mopedet. Ezzel párhuzamosan egy műanyagossal megcsináltattam az oldal deklik 30 év alatt magukra gyűjtött sérüléseit és repedéseit. Így azok is tökéletes állapotba kerültek vissza a motorra.

Már meg is voltam győződve róla, hogy kész a gép, de nem… közel sem.

Egy-két nappal később mentem autót mosatni, amikor figyelmes lettem a mosós srác biciklijére a mosó előtt, pontosabban a biciklijének az első sárvédőjére, egy nagyon formás kis Polisport sárvédő volt, ami egészen olyan vonalvezetésű volt mint egy mini krosszmotor sárvédő. A srác legnagyobb megdöbbenésére megkértem, hagy méricskéljem le az első sárvédőt a bringáján, hülyének nézett, de mondta, hogy csak nyugodtan… Na ilyen esetekre felkészülve mindig van nálam tolómérő az ajtózsebben ( lehet tényleg hülye vagyok na…). Már régóta törtem a fejem valami másfajta sárvédőn, mert a kocsiba befektetve a gyári mindig útba volt és elnyomódott, márpedig egy használós moped legyen praktikus.

A méretek megfelelőek voltak, kiderült elférne a Ciao első villájában. készítettem gyorsan pár képet, amiknek a segítségével sikerült egy rövid netes kutatás után találnom egy darab eladót Budapesten egy biciklis boltban. A sárvédő érdekessége, hogy gyárilag oldhatóra van kialakítva, egy konzolt kell felszerelni a villa aljára, amibe belekattan a sárvédő, később pedig az oldalán lévő gomb benyomásával leoldható. Briliáns… mintha csak nekem találták volna ki.

Kis barkácsolás után már fent is volt a Ciaon, és az a csúnya, hogy még jól is nézett ki… legalábbis szerintem. Na itt már végképp úgy éreztem feltettem az i-t a pontra és nem nyúlok hozzá többet…

De egyik délután munkából hazajövet nem kis meglepetés fogadott. A karácsonyi időszakban a párom megrendelt nekem két fehérfalú Mitas gumit a mopedre amikre még női szemek számára is feltűnően sokat csorgattam a nyálamat karácsony előtt, különböző netes képeket nézegetve. Mentségemre szóljon: egy motorbalesetből adódóan ágyhoz voltam kötve, és hát mit csinál ilyenkor a magunkfajta… motorokat nézeget.

 Ugyan a csomag januárban érkezett meg, de ez csak fokozta a meglepetés erejét, a karácsonyi elmebaj után abszolút nem számít meglepi ajándékra az ember.

Erre még a dagi macskám is felkapta a fejét

A két gumi már magába is olyan jól nézett ki, hogy minél hamarabb látni akartam a motor alatt. Úgyhogy azzal a lendülettel a pár napja komplettre szerelt motort elkezdtem szétszedni, hogy az amúgy hibátlan egy szezonos gumikat lecseréljem, sokkal mutatósabb, szélesebb gumikra.

Ha már jó minőségű külsőket kap a vas, illik hozzá jó minőségű belsőt is párosítani, így esett a választás egy pár 16-os Michelin belsőre, ami meglepő módon tényleg érezhetően vastagabb és minőségibb mint az 500 forintos Fortune, bár nem mintha azzal bármi baj lett volna valaha, de tény, hogy amióta az új belsők vannak fent egyszer sem kellett utána fújni a gumiknak.

Ha már kint volt a két kerék, megnéztem a fékfelületeket, mert nem voltam a fékerővel teljesen elégedett, azt vettem észre, a felületek szépen kopnak, de a bovdenek és a fékkarok is problémásak, hirtelen felindulásból rendeltem egy pár kék alu fékkart, és egy kismotor gyors gázkart Kínából. Ha már szép kékek lesznek a karok gondoltam legyenek azok a bovdenek is, vettem pár méter kék bovdenházat és bovdenbelsőt, és legyártottam a fékbovdeneket a gyári minta alapján kék színben.

Ez volt az a pont, amikor minden összeállt a motoron, és készen állt a próbakörre. Szerencsére ezen a napon pont elég enyhe idővel kedveskedett a február, úgyhogy kivittem a napfényre a gépet és az olvadó hófoltok közt mentünk egy nagyon rövid kört. Működött mindene szép volt a hangja, könnyen indult, elégedetten állítottam le.

Amikor visszatettem a helyére a motor, egy olajcseppre lettem figyelmes a hátsókerék alatt… A ciao sajátos felépítésének köszönhetően mondjuk ez az egyetlen hely ahol olaj van a gépben, kiderült a meghajtás tengely szimeringje feladta a harcot… úgyhogy megint darabjaira szedtem a hátsó részét. Kapott új tömítést, új szimeringeket, friss hajtómű olajat, és ha már szét volt szedve vettem a csavarboltba szép új krómozott imbusz fejű csavarokat, hogy azzal rakjam össze a kerékagyat, de ha már ott voltam a csavarboltban, a motor összes látható helyen lévő csavarja helyett vettem krómozott imbusz fejű csavarokat. Egy unalmasabb este ki is cseréltem szépen mindet egyesével.

Innen már tényleg nem lehetett mit tenni, már csak a használni kellett.

Ez meg is történt két egész alkalommal.

...Kő kóla?

Először elmentünk a város szélére az erdős földutas részre egy pár órát mopedezgetni, hiba nélkül ketyegett, szépen húzott erős volt, szerethető, olyan amilyennek lennie kellene mindig, hazafele lecsutakoltam és visszatettem aludni az álltalam „műhelyként” aposztrofált pincehelységbe.

Második alkalommal már egy nagyobb lélegzetvételű mopedezést rendeztünk egy Ciao-s kollégával, egészen Esztergomig merészkedtünk az olasz ketyegőkkel.
Hazudnék ha azt állítanám, hogy nem álltunk meg út közben szerelni, de a távolsághoz képest elég jó tempót mentünk és komoly problémákba nem ütköztünk, csak a karbit kellett egyszer megpiszkálni. Hálásan viselkedett a gép, gyönyörűen járt, és így, hogy volt alkalmam egy teljesen gyári Ciao menetteljesítményéhez mérni, azt kell mondjam nincs okunk szégyenkezni.

Az önmagában elég sikerélmény volt, hogy a kismotor eljuttatott Budapestről Esztergomba, de ráadásként ezt az utat visszafele is megtette! …majdnem egészen hazáig…

Szentendrei karbi piszkálás, ha erősebben kátyuba mész, a ciao leáll, karbi szétszedés után újra éled... nem tudtuk megfejteni

Az Árpádhíd kellős közepén leszakadt a kuplungom… csörgés-zörgés-durrogás-fulladás, a lendületből még pont le tudtam gurulni a Margitszigetre, ahol megállapítottam az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseit a Ciaonak. Sajnos az utángyártott kuplungdobnak a közepében lévő lapítás, ami nem engedné elfordulni a kuplungot a főtengelyen, megszűnt létezni.

Tényleg eljutottunk Esztergomig, mondjuk induláskor még volt első lámpám

Nem volt más választásom, mint 10 kilométert biciklizni, a 30 fokba a mopeddel. Szerencsére a Ciaonak nagyon ügyes a kialakítása, a hátsó keréknél át lehet kapcsolni bicikli üzemmódba, ilyenkor a teljes motorikus hajtásláncot lekapcsoljuk a kerékről, és csak a láncon keresztül hajtjuk a kereket, ellenben például a babettával ahol a motorhajtás láncát ilyen esetben is hajtani kell. Ennek ellenére is rettenetes 2.50 széles gumikon egy 50 kilós mopedet tartósan mozgásba tartani gyerekbicikli méretű hajtókarokkal. Aki azt meri állítani, hogy ezek a mopedek alkalmasak biciklizésre, soha nem próbálta még.

Végülis egyértelműen nem mondhatom ki, hogy nem hozott haza, ez egy moped… így is ér. De tény hogy nem Ő lesz az illusztráció az értelmező kéziszótárban a megbízhatóság fogalma mellett.

Másnap szétszedtem, és szembesültem a károkkal, nem csak a kuplunggal volt gond, a gyújtás lendkerék is megforgott a főtengelyen. Beszereztem minden pótalkatrészt… sőt ha már ismét főnixmadár módjára a hamvaiból születik újjá még egy picit tökéletesítek rajta: kap egy komplett variátoros hajtást, amit már be is szereztem.

Napi ajánlat: talán élő gyújtótekercs, reszelt lendkerék ékkel

Itt tartunk most 2018 májusának a végén, ígérem folytatom