A történetet ahhoz, hogy teljesen hiteles legyen, valahol Ádámnál és Évánál kéne kezdenem, de mivel ennyire nem akarok visszanyúlni a múltba, elég lesz csak egy másik hölgyhöz: Stellához

Stellának már egy egész postot szenteltem,  és mivel még egyszer nem szeretném leírni az egészet, ezért csak a nagyon lényeges dolgokat átemelem a történetből.

Stella egy hibrid, félig riga félig babetta, nagyon közeli rokonságban áll a mini rigával, azonos kerekek, elsővilla, kormányszarvak, és még a váz is majdhogynem teljesen azonos. Ő volt az első ilyen kategóriájú motor amivel dolgom volt, és akkor ez a beteg szoci-minimotor vonal be is ásta magát jó mélyen a szívembe.  Onnantól kezdve jobban ráállt a szemem az ilyen típusokra, és nem sokkal később meg is szereztem az első Mini Rigám, ekkor  2011-et írtunk. Ekkor még mindenféle ötletek voltak a fejemben, a teljes restaurálástól a bontásig, sőt még az is megfordult a fejemben, hogy egyszerű donor lesz a Stellához, ami ezen kicsit jobb, lecserélem, és a maradékot eladom.

Végül úgy döntöttem, építek belőle egy kis seggrakétát, kidobom a blokkot a vázból, kap bele egy Simson turbós blokkot, úgyis volt épp otthon, és menni fog, mint az őrült.

Odáig jutottunk, hogy a blokk kikerült a vázból és egy kecskeméti úriember meg is vásárolta, méghozzá olyan összegért, amitől neki is fülig ért a szája, és nekem meg az összes eddigi kiadását fedezte a projektnek ezer forint híján. Ezt értsd úgy, hogy a csere tárgyát képző robogó vételárát is! Nem, adtam drágán a blokkot, olcsón vettem minden mást…

Szóval ott tartottunk, hogy volt egy blokk nélküli Mini Rigánk ezer forintból, frissen szinterezett kerekekkel és vázzal, ami csak arra várt, hogy belehegesszem a blokkot, szerezzek rá egy új tankot, két új gumit, egy új nyerget, sárvédőket előre-hátra meg minden eddig leírtat valahogy úgy kössek egymáshoz, hogy működjön, és a végén le is kéne fényezni az egészet,

Mini Rigához alkatrészt szerezni horror, volt pár ritka motorom, például MB5-ös Honda, Zündapp KS, mindhez könnyebben szereztem használható alkatrészt, mint a Minihez. Mivel nem nagyon találtam jó tankot sokadik börzén se, rápróbáltam a szekrény tetejéről egy Riga Delta tankot, amit nagyon sok évvel ezelőtt azért vettem meg, mert 300 forintért kínálták börzén, horpadt volt ugyan, de gyári fény és zéró rozsda a belsejében, céltalanul töltött éveket itthon, eddig a pillanatig.

Rátettem a vázra amin még a pici lerövidített kormányszarvak voltak, és egyszerűen olyan volt minta így gurult volna ki a gyárból. Itt eldöntöttem, delta tank lesz rajta. De mivel a delta tankhoz nagyon nem ment a gyári nyereg, abból is valami más után kellett nézni,  kézenfekvő volt, hogy a nyerget is vegyük át a Deltáról, ha már a Stellára is gyárilag azt tették, kényelmes, könnyen rögzíthető,  jól néz ki, és könnyen be tudtam szerezni, egy vadonatújat!!! Feltettem ezt is a vázra amikor hazaértem, és annyira tetszett amit magam előtt láttam, hogy egyből beleszerettem a még darabokban lévő kismotorba, annak ellenére, hogy még egy métert nem is gurultam vele, már büszke voltam rá és imádtam.

Mint azt mondtam, elég sok alkatrész sajnos még így is hiányzott a gépezethez, amiknek a begyűjtése kb. egyenlő volt a lehetetlennel, Így a dolog nagyon-nagyon lassan haladt. Fokozta a helyzet bonyolultságát, hogy nem tudok hegeszteni, úgyhogy ehhez mindenfélekép baráti segítséget akartam kérni, úgyhogy az összes hegeszteni valót egyszerre terveztem a vázon elvégeztetni, többek közt a blokk összeházasítását a vázzal, a tank rögzítésének a kialakítását, és a nyereg rögzítésével kapcsolatos teendőket is.

Sorszerű fordulatnak éreztem amikor, egy Szigetszentmiklósi börzén az egyik árus kínált egy blokk nélküli Mini Rigát, ami már át volt alakítva Simson blokk befogadására. Frissen volt fényezve, jó gumik voltak rajta, ép felnik, gyári krómozott hátsólámpa, voltak sárvédői, kezelőszervei a kormányon, szinte minden megvolt készen, gondoltam, belerakom a blokkot otthon, átdobom a kanárisárga porfestett alkatrészeket a másikról, a kis kormányszarvakkal, a tank meg a nyereg jöhet majd utolsónak, ha már minden más működik.  Némi alkudozás után 8000 magyar pénzért elhoztam a gépet, egész sokat engedett a srác, gyanús lehetett volna, de a birtoklási vágy, elnyomta a racionalitást az agyamba.  Itthon rögtön be akartam tenni a blokkot, de akkor kellett rádöbbennem, hogy ez a váz S50-es blokkhoz készült, aminek egész más a felfogatása, mint a turbósnak. Úgyhogy van már két vázam ami egyformán nem jó a blokkomhoz, de mivel ezen a hegesztési munkák készen voltak, sőt elég igényesen még egy hátsó villa merevítést is csináltak rajta, úgy döntöttem, hogy inkább szerzek a turbós blokk helyett egy S50 blokkot. Mellém szegült ismét a szerencse, egyik szintén motorőrült barátomnak, volt egy teljesen felújított s50-es blokkja, aminek két szépséghibája volt, az egyik, hogy a berúgó szerkezet visszahúzó rúgója szét ugrott, és nem húzta vissza a kart, a másik pedig, hogy hiányzott a gyújtás róla. Viszont egy az egybe elcserélte velem, ugyanis neki a turbós blokk jól jött egy 3 kerekű  veterán rokkant kocsi projekthez.  – majd egyszer erről is mesélek :) – Szóval a blokk megvolt, vettem hozzá egy garnitúra tömítést, és a leg tapasztaltabb kismotorbuzerátor barátom segítségét kértem, akivel egy másfélóra leforgása alatt helyére raktuk a berúgó szerkezetet,kicseréltünk minden érintett csavart krómozott imbuszra, és meggyőződtünk róla, hogy a blokk valóban hibátlan, és nem csak eladásra újították fel! Frissen volt fúrva, új dugó, felújított főtengely, új csapágyak, szimeringek. Itt már kicsit a győzelem ízét éreztem. Eltelt kis idő megint, mert gyújtást kellett vadászni a gépre.

 Mivel annak idején, 13 évesen az akkor frissen szerzett Jawa Mustangom megszakítós gyújtása fél éven keresztül adta a kegyetlen leckéket a mechanikus gyújtás hátrányáról, és megbízhatatlanságáról úgy voltam vele ha már úgy is gyújtást kell vadászni, inkább szerezni kéne rá egy Simsonra átalakított Babetta gyújtást, pár héttel később meg is lett a hőn áhított szerkezet, így a blokk komplett lett, és mehetett a vázba!

Mint ebben a történetben eddig semmi, ez se ment simán, amint bekerült a blokk a vázba leesett miért engedett a srác az árból olyan könnyedén, ugyanis annak ellenér, hogy rengeteg munka van a vázban, kicsit el lett baszarintva. A blokk annyira előre dől és olyan rosszul van bepozícionálva, hogy ebben a formában használhatatlan, az olaj a váltóból mind előrefolyna, és még a lánc se tud rendesen a helyén futni, úgyhogy a hamarosan elkészülő motor illúziója kicsit megint megdőlt.

Berágtam eléggé, és egy szombat reggel a család motorbarát részével flexet ragadtunk, és eltávolítottunk mindent ami útba lehet a blokknak, és elkezdtük a nulláról kitalálni hogy lenne jó a blokk, ergo visszaugrottunk oda ahol tartottunk mér vagy egy éve is, csak most egy más színű amúgy is szét cseszett vázat kellett megcsonkítani, amin legalább vannak lengővilla merevítések, de lényegében egy év alatt amit előre haladtunk az majdnem nulla.

Kitaláltuk a blokkrögzítő füleket, már megvan hozzá az anyag is, most már csak időtkell szakítani valamikor a legyártásra, találni egy embert aki budapesten igényesen hegeszt CO-val és nem röhög ki ha odaállítok hozzá a kis szörnyetegemmel.

Végül is megvan már minden a géphez, a lelkesedés sokat nem hagyott alább. Időközben a másik vázat egy srác megvette, aki az óta be is fejezte a hasonló elgondolások szerint épített  110-es 4ütemű Lifan blokkos gépét, negyed annyi idő alatt, mint én…  Szóljon mentségemre, Ő  karosszéria lakatos, én meg még csak ezzel a projekttel párhuzamosan szereztem meg a kereskedelmi végzettségemet. Úgyhogy nem is mindig pörgettem teljes gőzzel az építést, mert volt elég más dolgom, meg igazából semmi ide vágó végzettségem vagy tanulmányom nincs, egyedül a motorok imádata, meg az alkotás öröme hajt még mindig.

És így a legutolsó bekezdésben megmagyarázom a post címét, nem olyan rég sikerült felfedeznem, hogy ezek az alkatrészek nem nálam kerültek először egy kupacba, motor építés céljából, már a Riga gyárba sikerült valakinek felapplikálni a delta tankot, és nyerget egy módosított MINI RIGA vázra, sőt ők olyan komolyan gondolták, hogy még árulták is Dirt Monkey néven. Szóval nincs új a nap alatt, hosszas véletlenek sorozatával, feltaláltam egy létező motortípust, ez annyit változtat a történeten, hogy a blokktól eltekintve, replika gyártásba fogtam, tudtomon kívül…