Gépparkom egy újabb darabját mutatom be ebben a postban, a Stellát, ez a kis gépezet a szocialista országok moped gyárainak a közös terméke, a váz Riga, a blokk meg Babetta, de csinálta a lengyel Romet gyár is ezt a csodát.
Talán az ötletet a Honda Dax vagy Monkey adhatta, egy kiskerekű, lecsukható kormányú homokfutó, fekvő 50-es blokkal, közepesen hosszú nyereggel, mely határeset az egy és kétszemélyes közt. Kétségtelen hogy a Dax jobban sikerült gépezet. És sokkal modernebb, de az se vitatható hogy akkoriban a keleti blokkban nem is állt rendelkezésre ugyanaz a technika és tőke, magukhoz képest szerintem szép és jól használható gépet alkottak az akkori mérnökök.
Berúgós kétsebességes automata Babetta blokkja pont elég a kevesebb mint 50 kilós motorhoz, a motor olyan könnyű hogy egy ember is gond nélkül felviszi a hóna alatt egy lépcsőn vagy fel tudja tenni rámpa nélkül egy utánfutóra. Préselt lemez felniken gurul, melyek már ismerősek lehetnek a szakavatott szem számára a Mini Rigából, a kerékagyakat a Babetta blokkos változatok esetében Babettáéra cserélték. A Felni két félből tevődik össze, mely csavarkötéssel rögzül egymáshoz, ugyanezt a megoldást találjuk az orosz Skif sátras utánfutó kerekein. A felniken 10 colos gumik feszülnek, melyek szélessége 3 col, kétségtelenül jól néz ki ezekkel a széles zömök gumikkal a motor.
Az én gépem nagy valószínűséggel 1989-ben gördült le a Lett gyártósorról, legalábbis a gumik erről tanúskodnak, a váznyak táblát sajnos az előző tulaj összefestette, ezért nem olvasható le róla semmi. 2009-ben egy szigetszentmiklósi börzén vásároltam nagyon kis pénzért a motor ritkaságához és állapotához képest, talán elsősorban annak volt köszönhető szerencsém, hogy szakadt az eső, és nagyon kevés vevő jött a börzére, így az árusok nyomottabb árakon próbáltak szabadulni portékájuktól. A helyszínen nem tudtuk beindítani, ellenben itthon némi féktisztítónak a karburátorba juttatása után, nagyon szép halkan járt a motor, és meglepően erős is volt, bár ez relatív… maradjunk annyiban, moped viszonylatban erős volt. Mivel a gumik az évek alatt elöregedtek és kirepedeztek, mindenféle képen felújítást igényelt a motor, ezért az első pár próbakőr után nem is hajtottam tovább a gépet, nekiláttunk az alkatrészbeszerzésnek, és a felújításnak. A működéshez feltétlenül hiányzó alkatrészek leginkább a gumikra korlátozódtak, 10 X 3.00 nem is ritka, átlagos robogó méret, könnyű lesz ez! Gondoltam… Elkövettem azt az apró hibát, hogy mivel fél collal vastagabb gumikat jó áron tudtam szerezni, azokat vettem meg, ám az csak a felrakásnál derült ki, hogy bizony a motorba egy centivel szélesebb gumi se fér be, úgy kiszámolták a helyet. Nem voltam felhőtlenül boldog… így hát megint rengeteg idő ment el normális gumi utáni keresgélésre. 2010-es első Érdi börzén sikerült vennem egy gyári orosz KB 20 éves, de még soha nem használt, hibátlan állapotú 10 X 3,00 gumit, még szőrös volt! A gumiba volt belső is, de ami a legnagyobb szerencsém volt egy kerékagy nélküli felni is. Ez azért volt nagy mák, mert amikor megpróbáltam leszedni az első kerékről a gyári gumit, hamar szembesülnöm kellett vele, hogy nagyon elrozsdásodott a felni, és összeépült a gumival. A rozsda miatt használhatatlanul elvékonyodott a kerék helyenként, úgyhogy nincs mese, csere! Itt jöttek képbe a gumihoz kapott felnik, amik meglepően jó állapotba vannak, csak új fényezés kell nekik, és kész! A berúgó kar, és tengely közti konzol nem eredeti, rendeltem is gyári újat hozzá az E Motor Parts –tól, egy vázvégi kupakkal egyetembe.
Július 21.-ét írtunk amikor is sikerült gyakorlatba áthelyezni minden eddig leírtat. Kész lettem a felnik festésével, felszereltem a rendelt alkatrészeket, és a motor indítása után jöhettek az első próbautak, először fék nélkül… A motor kellemes csalódást okozott ami a menetteljesítményeit illeti, magához képest erős, és ennek ellenére 50 km/h körüli sebességre képes. A tesztkörök után a fékeket kezdtem beüzemelni, sokan panaszkodnak a Babetták gyenge fékére, de nekem iylen tapasztalatom még soha nem volt. Van egy jól bevált folyamat ami szerint összerakom a fékeket, eddig mindig bevált és soha nem kellett újra szétbontanom.
Először fogom a fékkulcsot, kiszedem, polírpapírral a tengelyt megpucolom, és zsírozva visszateszem, utána betéteket, krétával becsíkozom, majd a kerékbe megforgatva megnézem hova ért bele, és ott csiszolópapírral leszedek belőle, az a lényeg minél nagyobb, lehetőleg teljes felületen érintkezzen a dob a pofákkal. (ez a lépés csak új fékbetétnél érdekes) Majd amikor ez kész van a fékpofákat durva csiszolóval a tengellyel párhuzamosan megcsiszolom picit, mindenhol. És végül a leglényegesebb lépés, ami az egésznek a titka, hogy a fékbovdeneket, még ha zsír újak is alaposan beolajozom, erre a legjobb a WD40 vagy a hasonló fújós olajak, ha épp nincs kéznél ilyen, akkor az is jó ha belenyomsz fecskendővel motorolajat. Majd a fékbovden elvezetésénél nagyon ügyelek arra, hogy a lehető legnagyobb ívekbe kanyarodjon, és ha valahol hozzárögzítem a vázhoz például gyors kötözővel, akkor az tényleg csak annyira legyen szoros amennyire feltétlen kell.
Ennyi a nagy titok, és meglepően jó fékhatás érhető el ezzel a babettákon. Mint írtam a módszer tökéletes, tehát most se kellett szétszednem újra a féket, elsőre kivalló lett a fék a Stellán.
Egy hétig folyamatosan nyüstöltem a gépet, apróbb meghibásodások jelentkeztek csak amik mind visszavezethetőek voltak a koszos tankra, leálltak rozsdás darabok a tank faláról amik a karburátorba jutva dugulást okoztak. Elkerülhetetlenné vált egy alapos tankpucolás sajnos. Nem jó meló, koszos, hosszadalmas, fárasztó. Szerencse, hogy ilyen pici tankja van a gépnek, csináltam már Jawa Mustang tankkal is ezt a műveletet, na az nagy szívás…
A tankpucolásnak a legjobb módszere a következő: Végy két marék pici csavart, anyát alátétet, egy doboz sósavas WC tisztítót, az üres tankba szórd bele a csavarokat, nyomj hozzá WC tisztítót, aztán rázogasd egy jó 15 percig, hogy mindenhonnan lecsiszolja a koszt. Általában sódert és vizet ajánlanak erre a célra, de a csavarok élesebbek, és nem hagynak maguk után szennyeződést a WC tisztító meg fém tisztára marja a tank falát. Ha ezzel kész vagy, egy benzines átöblítés következik amivel eltávolítod a tisztító maradványait, és végül mehet vissza a motorra. Hatásos módszer, csak arra kell ügyelni, hogy mindig legyen egy kis benzin a tankba, hogy ne kezdjen újra rozsdásodni az egész.
Kéne még két sárvédő, az elsőnek csak a fele van meg, de május elsején az éves szocialista járművek seregszemléjén a Riga klubosokkal beszélgettem a Stellámról, és mondták, hogy van hozzá mintájuk, bármikor tudnak üvegszálból készíteni újat. Remek, ez kipipálva, már csak a hátsó sárvédő vég kell, ami elvileg megegyezik a Riga delta sárvédőjének végével. Utána kap egy szép új fényezést, ami nagy valószínűséggel a zöldnek valamelyik élénk lehetőleg a Kawasaki zöldre hajazó árnyalatát kapja, és azt hiszem akkor kijelenthetem, hogy teljesen kész a motor.