A Pegaso témában ott hagytuk valahol abba, hogy azt gondoltam, hogy fényeket látunk az alagút végén, de ahogy a viccből is ismerjük a poént, kiderült ez csak a dühösen felénk tartó mozdony fénye volt. A mozdony jött hirtelen és keresztül zakatolt rajtam.
Igazából még mindig ott tartunk, hogy az inditás nem kielégítő, nem szép a hangja, nem mindig kapja el. tartottam magam a lépcsőzetes szerelés elvéhez, miszerint mindig a legegyszerűbb és legolcsóbbtól indulok a legdrágább felé. Elküldtem az önindítót egy felújításra, de az öninditós műhely egy nappal később hívott, hogy semmi baja az ég világon, bezsírozta, kipucolta, megcsinált rajta mindent amit csak tudott, de ha a járműnek indítási gondja lenne, az egész biztos, hogy nem ennek az alkatrésznek a lelkén szárad. Számítottam rá, ettől függetlenül nem bántam meg, hogy egy szakértő szétszerelte, és megállapította ugyanezt a tényt.
Tekintve, hogy az indításért felelős csapat legkönnyebben megközelíthető játékosa tökéletesnek bizonyult, haladhattunk tovább, és így jutottunk el a blokkban a lendkerék alatt található szabadonfutóig.
Ez alatt lakik a szabadonfutó
Annak idején amikor megvettem a pegasot, gyorsan átfutottam minden épkézlábnak tűnő netes irományt a témában, és rá is akadtam a Pegasok négy legvalószínűbb hibajelenségére, ami szembe jöhet. Az első a hengerfejtömítés, amit szeret néha kifújni, a második a meghibásodásra és szétesésre hajlamos gyújtáskapcsoló, a harmadik az olykor elfüstölő feszültségszabályzó, és végül a negyedik jelenség a szabadonfutó. Egyszer a Facebookos Pegaso csoportba valaki azt írta: „ Két féle Pegaso tulaj van: Az egyik cserélt már szabadonfutót, a másik fog.” És sajnos rohadtul igaza volt.
Tekintve, hogy a motorral nem két napra terveztem a kapcsolatomat, ezért még az elején megrendeltem hozzá egy a szabadonfutót, ha egyszer mégis bekopogna a baj, ne akkor kelljen kapkodni, hát bejött basszus, sőt azóta rendeltem egy feszültségszabályzót is biztos ami biztos alapon.
Van két barátom, akiknek legnagyobb szerencsémre az agyukban a járművekkel kapcsolatos racionális döntésekért felelős rész még jobban károsult mint az enyém. Ennek köszönhetően, nemhogy lebeszélnek ezekről a hülyeségekről, de még bíztatnak is, sőt ők ketten tették lehetővé, mindazt ami eddig pozitívan alakult a Pegaso életében.
Szóval az említett díszes társasággal nekiugrottunk a blokknak, egy francia youtube videó alapján elkezdtük lebontani a blokkról az alkatrészeket, hogy végül eljussunk a szabadonfutóig, ami minősíthetetlen állapotban esett ki darabokban a helyéről.
Na hát neki nagyon nem így kéne festeni
Csúnyán eldarálódott fémrészecskéit, többnyire a lendkerék és a jeledó mágnese magára gyűjtötte, talán egyedül ennek köszönhetően nem okádik kéket még a motor. Hiába a pót alkatrész, mert a tönkrement szabadonfutó megette a vele kapcsolatban lévő két alkatrész felületét, amit most egyelőre egy esztergályos próbál megmenteni.
Ha új fejlemény van jelentkezem, ha más nem egy fotósorozattal, ahol épp gyújtom fel a Pegasot, és ha már egy osztrák blokkos olasz öszvér, a tüzén wiener schnitzeles pizzát fogunk sütni.
Egyelőre még nem engedtem el, hogy tavaszra menni fog a szemétláda.
