A volt KGST országok moped választéka mai szemmel sem nevezhető kicsinynek. Ha bele gondolunk, hogy majdnem ugyanannyi moped gyár működött ebben az időben mint autógyár, mai mércével elég jó arány.
A minőség létrájának legfelső fokán természetesen a Simson különböző típusai álltak, mindennapi használatra, kiválóan alkalmas, megbízható, már-már nagymotoros teljesítményével az elitet képviselte, bár ára is ehhez igazodott. Pár lépcső kihagyással követte a Jawa Mustang, mely még mindig több volt mint moped, de az öreg toldozgatott konstrukció, és a nem egységes tervezés, megbízhatóságban, és robosztusságban is alá maradt a keletnémet testvérnek. Őt követte árban és minőségben a Babetta, mely automata kuplungjával kisé kakukktojás volt a mezőnybe, követte a lengyel Romet/ Komar, és végül a „táplálék lánc” alján jöttek a Rigák és Verhovinák.
Népi rigmusok, és mára komoly családapákká vált, egykori telepi suhancok emléke tesznek tanúbizonyságot róla, hogy a Rigák és Verhovinák még ebben a mezőnyben is híresen megbízhatatlanok voltak, nem hogy az akkori nyugati technikához képest. Ezért is meglepő, hogy egy pillanatra is komolyan gondolták, hogy a Nyugati piacon, bármelyik modelljük is megállná a helyét.
Nem újszerű a gondolat, láttuk már ezt a híres Jawa Californian példájánál, vagy, hogy tényleg ne nyúljunk messzire példáért, említhetném a Wihte Pannoniákat.
Általában a nyugatra való betörés a keleti motorgyáraknál egy erős faceliftel kezdődött: feljebb húzták valamelyik standard modelljük kipufogóit, telepakolták krómozott alkatrészekkel, a biztosabb üzemanyag minőséghez pedig megnövelték a kompressziót, ezzel együtt a teljesítményt is. Kicsit jobb minőség, és igényesség.
Ám a Rigánál egy egész másik módon próbáltak szeletkét nyerni maguknak a kapitalista piacból: Összesöpörtek a gyár udvarán, és raktáraiban, és összeszedték a legjobban sikerült alkatrészeiket: Fogták a Mini Riga vázát, a Delta nyergét és Tankját, és az összekapart alkatrészekből, egy meglepően harmonikus, és modern formát sikerült kihozni. Egy kívánatos kis gyerekmotort alkottak, mely a célközönségét talán még a nyugati piacon is megtalálja. A Szerkezet több féle blokkal készült, mivel kis szériáról van szó, és nem igazán maradt bármiféle feljegyzés, ezért a fennmaradt képanyagokból valószínűsíthető, hogy 3 féle kivitel létezett
V-501-es blokkal szerelt
A V-501-es volt a legmodernebb riga blokk, bár alapjai még mindig az egykori Jawa stadion (s11) blokkból származtak, de már tirisztoros gyújtást, külsőleg némileg modernebb blokkházat, és a pedálindítás helyett berúgó szerkezetet, és lábváltót kapott . Rettenetes anyagminőség lehetetlenítette el ezeket a blokkokat, nem volt ritka a váltó tengely törés, és egyéb megdöbbentő, mind az anyagminőségből eredő hiba.
D-16 Blokkal szerelt
Ennek a motornak a típusa sajnos ismeretlen számomra, Litván fejlesztés ez is, több ismerős alkatrész észrevehető rajta, mint például a henger, hengerfej, karburátor, kipufogó megoldás. Másik oldalon van a kihajtás, és más gyújtóelektronika látható ezeken a motorokon, ebből valószínűsíthető, hogy más a gyújtása is, ami a blokk bal oldalán kapott helyet. A váltókar hiánya, autómata hajtásra enged következtetni.
Babetta 225-ös blokkal szerelt
A Riga és a Babetta gyár között, az első pillanattól kezdve együttműködés volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint maga a tény, hogy a Rigák maguk, egy Jawa modellre épültek, vagy a Stella közös gyártása, ahol a motor vázakért, a Jawa gyár 225-ös blokkokat adott, és ebből született meg a Stella, azaz a 134-es babetta. Valószínű, hogy ennek a csereberének köszönhetően készültek, Babetta blokkal szerelt mini motorok is. Érdekes momentum, hogy a nyugatra szánt mini motorok fékdobjai a blokktól függetlenül, mind a Stellából származnak, tehát, Babetta fékbetéthez és fék alkatrészekhez kialakított darabok, nem pedig a Mini Riga ugyanilyen, riga alkatrészekhez való dobja. Elképzelhető, hogy a jobb öntvény minőség miatt kerültek ezek az export gépekbe, vagy ezeknek a motoroknak az összeszerelése is a Babetta gyárba történt volna???
Ezekben az években a Babetta gyár is próbálkozott hasonló jellegű motorral, Babetta MX néven, de nem meglepő módon ez sem lett sikeres. Hasonlóság a két motor közt csak kategóriáját tekintve akad, mert a két konstrukció teljesen más.
A motorkerékpárokból végül összesen 3000 darab készült, kizárólag Nagy-Britanniában értékesítették őket, kiutat jelentett volna ez a gyárnak a válságból, és szűkülő piacból, de a Brit importőr az RTX már az utolsó 300 leszállított darabot ki sem fizette.
A legkülönbözőbb neveken árusították őket:
Dirt Monkey, Boss, tokoya
A fotók Hugh Adams motorkerékpár értékesítő weboldaláról, és a riga.hu –ról származnak, ezúton is köszönet érte!