Hiszel a Titokban? Mert én egyre inkább… Ha nincs kedved a linkre kattintani leírom ide, a titok annyiról szól a gondolataidnak teremtő ereje van, ha sokáig gondolsz valamire előbb utóbb megjelenik az életedbe, legyen az egy rég nem látott barát vagy bármi.

Amióta megvan az első favoritom, és szinte minden héten másik országúti bringát szerelgettünk, azóta nem csoda, elég sűrűn jár a Favoriton az agyam, sokat gondoltam rá kéne egy öregebb váz, amin a muffok még olyan nagyon kidolgozottak, mert az enyém már a leegyszerűsítettebb.  Mit ad isten hol bukkan rá az ember egy ilyen csodára? Hát persze hogy ott ahol abszolút nem számítana rá, és ahol minden héten ötször fordul meg.

            Osztályfőnököm megkért, hogy ki kéne vinni egy pár cuccot a kocsijába, konkrétan sörös rekeszeket :D meg ne kérdezd mit kerestek benn a suliba, lehet hétvégén tanári buli volt, de rohadtúl nem érdekelt, ugyanis ellóghattunk egy törit. A rekeszekért egy villamos helységbe kellett bemennünk. Az épületet elég jól ismerem ugyanis 12. éve járok ide, és egyszer még 3D-s modellt is készítettem róla a Google Earthre és talán ez volt az utolsó helység ahol nem jártam még eddig, meglepő módon soha nem is jutott eszembe hogy bármi érdekes lehet ott bent számomra. Ám amikor elfordítottam a kulcsot, és kitárult előttem az ajtó olyan meglepetés ért amire abszolút nem számítottam, ott állt benn egy nagyon szép kissé elhanyagolt zöld versenybicikli. Whaooo! Hirtelen leszartam a rekeszeket, átverekedtem magam a rendetlen helységben található lomokon, és elkezdtem vizsgálni a bringát, Hoppá! Ez bizony Favorit… Jé! Öreg muffos váz! Aszta! Gyári matricák, minden elemén Favorit feliratok Kell! Enyém leszel!
Itt egy pillanatra félbeszakadt az álom mert vinni kellett a rekeszeket, onnantól kezdve egész nap nem hagyott nyugodni a gondolat, gondoltam megkérdezem a portást, nem tudja-e kié ez a csoda? Mondta hogy az egyik karbantartóé lehet mert ő járt emlékei szerint régen egy zöld bringával dolgozni. Sajnos aznap már nem találtam meg de másnap első dolgom volt megkérdezni tőle hogy tényleg övé-e a canga. Mint kiderült tényleg az övé. Erre a következő kérdésem az volt nincs-e kedve megszabadulni tőle? Nagyon meglepetten nézett rám: - Az az öreg favorit érdekel??? –Igen! – Mire az neked? Mert ha Retronak akkor nagyon drága! - Elmeséltem hogy van már egy ilyen gépem, és szeretnék még egyet. Mivel konkrét árat nem mondott ezért próbálkoztam hátha érdekli valami cserébe, ekkor mondta hogy 24-es gyerek bicikli marha jó lenne! Könnyelműen azt mondtam:  Nem gond!
A következő hetekben bebizonyosodott, hogy 24-es bringát lehetetlen szerezni, a legritkább méret, van 20-as 26-os hegyekbe de 24-es… baszki egy darab se! Se börzén se neten, se ismerősöknél. Mivel 26-os bringám volt itthon ezért, gondoltam megpróbálom rábeszélni arra. Meglepően simán ment, kábé így: - Huszonhatos esetleg nem lenne jó? – De!

Basszus… Ezt miért nem kérdeztem meg hetekkel ezelőtt mindegy, irány haza összerakom a Montit, alap csinálni valók voltak csak rajta, fékek, egy lánc kellett rá meg két pedál. Összedobtam, elmentem kipróbáltam, felfújtam a kerekeit, majd betekertem a suliba gondoltam megkeresem a Karbantartót. Hát… 5 perccel előbb kellett volna odaérnem. Mindegy majd holnap! Nem tudod elképzelni mennyire pörgött egész aznap az agyam. Végülis innentől kezdve olyan simán ment minden ahogy csak lehet. Megtaláltam az úriembert, hogy ilyen hivatalosan fogalmazzak, kérdeztem tőle mikor ejthetnénk meg a cserét? - Holnap jó? – kérdezte – Ma már nem jó? – kérdeztem  – De! ( Tök simán lehet ezzel a krapekkal dumálni :) ) Mondtam hogy 10 perc és itt vagyok, ahogy be voltam zsongva szerintem kettő és fél volt max, visszaértem, már tolta ki a biciklit az elöbb már említett helységből. Lebonyolítottuk a cserét, mindketten elégedettek voltunk, és legnagyobb meglepetésemre, azt mondta: - Az első gumi kicsit lapos de amúgy használható. Én arra számítottam sok ezer forint és sok-sok hét lesz mire először mehetek vele egy karikát, de nem. Egy tök üzemképes biciklit kaptam, és az első gumi is épp hogy csak lapos volt… Talpon jöttem vele haza, illetve nem haza mert még kipróbáltam elég rendesen, majd lőttem róla pár képet, utána meg bringázás közbe telefonon eldicsekedtem az új szerzeményről pár embernek. Aztán felhoztam, és neki estem a pucolásnak, ugyanis nem lesz felújítva. Megpróbálom minél több részletét meghagyni gyárinak, a festés csak polírt kap, ahogy a krómok és a felnik is ez egy szép patinás öreg bicikli melynek minden karcolása, kopása 35 év eseményeiről tanúskodik. Bűn lenne egy újjal is bántani azt ami így megmaradt az utókornak. Legnagyobb bánatomra a másik favoritomról megmaradt króm sárvédők nem jók rá, pedig rá tettem volna a korhűség miatt. A kormányt ki kell még cserélni a klasszikus ökörszarvra. Itt tartok most, mindig egy apró részletet szétszedek és megpucolok rajta, így szépen lassan haladok a teljes megtisztulás felé. Ja és még valami a vázszám 75(f)000871 Naiv következtetés lenne, hogy 1975-ös évjáratú és abban az évben ez lenne a 871-ik legyártott darab. Már megszoktam hogy a szoci gépek váz, illetve motorszám kódolásába semmi logika nincs, ezért nem vagyok biztos az alábbi állításomba.

Végül itt van egy pár telefonos fotó a gépről, lesznek még jobb képek. A kisipari csomagtartót azóta leszedtem.