ilyen volt, ilyen lett 

2010 májusában 31.-én írtam a bevonzottam egy favoritot című postot, azokban a napokban került hozzám az a bicikli, aki azóta kényszerpihenőn volt, sőt, egyszer el is adtam, aztán visszavásároltam, lefóliáztam, de inkább lerángattam a fóliát a vázról és teljesen elborult az agyam.

6 év telt el hihetetlen, mondjuk ez nekem is csak most esett le ahogy visszakerestem a posztot. De igazából amikor ezt a bringát megvettem már akkor se volt rá szűkségem, csak nem akartam hogy az enyészeté legyen, így lett tartalékos. Meg amúgy is ott volt az én jól bejáratott favoritom, ami az elmúlt 6 évben becsületesen ki is szolgált csak Idénre annyira elhasználódott szegény gép, hogy elkerülhetetlen lett egy felújítás, csúnya volt már a festés ami amúgy se volt egy mestermű hát még így kopottan lepattogva. A kopó alkatrészekben az utolsó méterek voltak kb. De nem nagy csoda az elmúlt hat évben még a velencei tavat is megkerülte a gép, és mentségére szóljon ez alatt az idő alatt egyetlen egyszer se kellett szerelni rajta semmit. Aztán megint jött egy hirtelen ötlet, mi lenne ha inkább a másik szintén a pincében rostokoló Favoritot csinálnám meg, így marad használós biciklim amíg az új készül, úgyis szebb és meglepő módon könnyebb is a régi váz. Viszont ha már másik váz, akkor kell egy koncepció, hogy méltó utódja legyen az előző cangának. A ganja leveles mintát nem örökölte az új bicikli, viszont a színhez ragaszkodtam. Egyszer csak jött egy ötlet, hogy mi lenne, ha semmi sallang nem kerülne át az új biciklire, hisz olyan szép ez a váz, meg semmi fölös súlyra nincs szűkség. Se váltó se fék kar, se bovdenek, legyen csak két kerék és a váz, mint egy fixin, de ahhoz azért nem éreztem elég tökösnek magam, meg hobbi használatra nem is ideális nekem egy fixi, ekkor jött az ötlet, hogy LEGYEN KONTRÁS! így marad is fék, meg nem kell se kar se bovden.  

A vázat rutinos mozdulatokkal kb fél óra alatt lecsupaszítottam, az első kerék maradt érintetlen, a hátsót pedig egy favorit gyerekbicikliből származó gyári favorit kontrával leadtam újrafűzetni. Olyan arcot rég láttam mint amikor a bicikliboltosnak vázoltam a kontrás országúti ötletét, de amikor leesett neki, hogy tisztában vagyok vele, hogy ilyen nem létezik, és nem bevett gyakorlat, együttműködő lett. Váltó fékek, kormányszerelvények mind-mind egy faládában végezték, majd egyszer felkerülnek egy favoritra amiről ezek hiányoznak. Jött a váz: egy nap savazás, fél nap csiszolás, majd jöhetett a festés. Az előző bicikli építés tanulsága volt, hogy a sprayvel való bicikli festést el kell felejteni, vékony a réteg, költséges, idő és hely igényes, büdös és nem garantált a szép eredmény. Végül az igényességet kicsit figyelmen kívül hagyva, úgy döntöttem lekenem ecsettel és zománcfestékkel. A festék vásárlásnál a választás végül a supralux világoszöldjére esett, ez vastagon nem a legolcsóbb de nem is a hammerite kategória, azt vettem volna, de nem volt belőle a kívánt árnyalat. Hígítás nélkül kapott egy réteget amit hagytam is egy napot kötni. Gyönyörűen fedett, és nagyon jól terült a festék, meglepett mennyire jó vele dolgozni, és az első ecsetvonásokkor tudtam, hogy nagyon jól választottam. Másnap kapott még egy réteget, és 3 napot hagytam szikkadni, majd megkezdődött az összeszelés. Időközben egy harmadik bicikliről szereztem egy szimpla sebességes hajtókart, elkészült a kontrás kerék. Az eredeti kormánycsövet súlycsökkentés okán egy orosz fecske alukormányára cseréltem, amit zöld bandázzsal tekertem be. Szemet gyönyörködtető látvány volt már ekkor a régi bicikli vastagabb fehér oldalfalú gumiabroncsaival, adta a retro stílust. A pincéből előkotortam egy pici krómozott lámpát, ami kisátalakítás után felkerült a hátsó fék egykori helyére, a belébe pedig egy modern ledes lámpa költözött, szárnyas anyával rögzítettem, így bármikor levehető a vázról. ott állt készen, jöhetett a próbaút. 

Nagyon jó érzés az első út mindig egy újonnan összerakott járművel, óvatos ismerkedés ami alatt megszűnik a külvilág. Jó 15 éve biztos nem használtam kontrás biciklit, újra meg kellett tanulni vele közlekedni. Jó érzés volt végre látni „élni”. Hazaérés után tűnt fel, hogy a hátsó gumi furán dudorodik, mint kiderült a fém perem leszakadt az oldalfalról, nem volt mese új gumik kellettek, de mint azt tudjuk, ahol egy ajtó bezárul, ott egy másik kinyílik, így jött egy lehetőség valami stílusos gumit választani. Bementem a Bajnokba és egy pár zöld gumival a kezemben jöttem ki, zöld váz, zöld bandázs, zöld gumi, hibátlan az összkép. A gumi és a váz színe árnyalatbeli különbségét a váz matricázása hivatott áthidalni, amit a gumival azonos árnyalatú fóliából készítettem saját kezűleg.

Egyedül a nyereg lógott ki a sorból, ugyanis teljesen egyszerű monti nyereg volt, amit egy barátom pincéjéből kukázott, majd felújított nyereg váltott. A 30 éves deformálódott bőr nyerget, alaposan megtisztítottam vízbe áztattam, betekertem gézbe majd hőlégfúvóval kiszárítottam, így visszanyerte a kívánt formát. Ezt alapos bőrbalzsamos kezelés követte, így a felület is visszanyerte eredeti állapotát, és impregnáltságát.

És itt jött el a pillanat hogy elkészült teljesen a bicikli, se elvenni, se hozzáadni nem kellett, kész tökéletes. Azóta eltelt egy komplett szezon, teljesen hibátlan, könnyű, egyszerű (6 darab csavar van az egészben), megbízható, mindenki megcsodálja, fotózzák, meg akarják venni állandóan, és senki nem hiszi el mennyiből ki lehet hozni egy ilyen biciklit. Túlélt azóta pár komolyabb túrát, a legnagyobb meghibásodás ez idő alatt egy leesett lánc volt, ez mondjuk annyiból problémás, hogy jelen esetben a lánc nem csak a meghajtásért, hanem a megállásért is felel, ugyanis ez az egyetlen összeköttetés a kontrával.

Szeretem, semmit nem csinálnék másképp.

Egyszer mesélek majd a rózsaszín favoritról, az is az én művem :)