Na hát a történet a DT-vel kapcsolatban valahol 2010 októberben szakadt meg , azoknak a napoknak valamelyikén amikor az utolsónak elbújó őszi napsugarak még fényükkel sugároznak annyi melegséget, hogy egy jó nagy reggeli szereléssel indíthassa a magamfajta őrült a hétvégéjét.
A művelet csupán annyi volt, hogy ki kell venni a komplett blokkot a DT-ből és kezdődhet a felújítás, amit akkor sokkal rövidebb műveletnek hittem, mint ami a végén lett, a blokk ugyanis húsvét magasságába került be a vázba, ám először csak júliusban röffent be. Tudod, hogy van ez: jön a tél, vége a szezonnak, egyre kevésbé elsőszámú ügy a moci, és akkor nem is beszélve a rengeteg kiszámíthatatlan akadályozó változóról, karácsony, buli, barátnő, korház, érettségi, munka stb. és a lista végtelen, mert bármi közbe jöhet, és ha közbe jöhet, közbe is fog jönni!
Télen elkezdett épülni a blokk, és hát mindig kevés idő volt rá a fent írtak miatt ezért tartott eddig. Az elvégzett műveletek eddig a blokkban a következők:
- újra tekert gyújtó és világító tekercs
- új váltó
- új, svéd SKF csapágyak
- új, perselyezett berúgó közlő fogaskerék
- új kuplungkosár, és lamellák
- új szimeringek
- új tömítés
Közben a vázon megjelent repedés is köszörüléssel és CO heggesztővel kezelve lett, és a kikevert színnel gyönyörűen láthatatlanná lett téve, nem vártuk meg míg a repedés töréssé fejlődik.
Húsvét előtt be is került a blokk, meg is történt volna az indítás, de sajnos a hűtővíz feltöltés során, feltűnt egy sürgősen kezelendő, tömítési hiba a hengerfejnél, ahol a hűtő cső megy fel. Nem volt mese, másik hengerfej kellett, ami volt is otthon, de a motor meg nem otthon készült, úgyhogy akkor a két alkatrész térben és időben nem tudott találkozni, át kellett volna kétszer BKV-zni a városon, ez azt hiszem mindenki számára nyomós és érthető érv, aki utazott már Pesten tömegközlekedéssel.
Főként az érettséginek köszönhetően legközelebb akkor volt időm a gépet kezelésbe venni, amikor családi nyaralásra indultam a telekre, (már érettségivel a kezemben! :) ) hát eljött velem az akkor még működésképtelen moci is, aki egy mikrobuszban 4 keréken tette meg az utat, és elkísért egy barát is egy veterán 360-as jawaval.
A megérkezés után 2 órával, már saját erejéből falta bőszen a murvás utakat, óvatosan szoktattam egymáshoz a sok-sok új alkatrészt, akiknek először kellett együtt dolgozniuk, meggyőzött a gép, erős, nyomatékos, halk... illetve halk volt mígnem a héten egyik motorozás közben el nem tört a korábban szabott kipufogó végcső, ami a hegesztés után túl vékonyra lett köszörülve. Egy helyi karosszéria lakatos mester, akire nem úgy mondja az ember, közhelyesen, hogy mester ahogy az a magyar iparban megszokott, hanem teljes őszinteséggel és tisztelettel: Mester!
Délután négykor üdülő területen, minden előzetes ismeret után, úgy hogy csak az utcáról bementem a műhelybe, azonnal félre tett mindent és megcsinálta az olajos, forró kipufogóm valami olyan rekord idő alatt és sebességgel, hogy én magam nem hittem el. Majd minden külön kérés nélkül, levett a polcról egy doboz matt fekete hőálló festéket, és lefestette a megdolgozott részeket. Közben gyűltek a műhely dolgozói, és mindenki a motort dicsérte, és sorba jöttek elő a DT-s sztorik, és a motoros történetek. Végül mindössze ezer forintot fogadtak el. Hatalmas pozitív élmény volt mindezek után a halk motorral tovább menni. És kicsit visszatér a bizalma ilyenkor az embernek.
A hét további részén a próbautak hol, gyenge terepen, hol aszfalton zajlottak, az erős terepezéshez amúgy se lett volna szívem, ráadásul barátom aki 360-as restaurált Jawajával kísért nem díjazta volna az off road gondolatát. Párszor komolyabb fél napos csavargásokat is megtettünk, hiba nélkül. Szerencsére, kiváló hölgy társasággal, két személy alatt is sikeresen megsétáltattuk a motort, persze csak óvatosan, de ugyanúgy viselkedett, mint egyedül ülve, gyorsulásban, erőben bőven elég két személynek el jutni A-ból B-be, a nagy nyereg miatt tényleg kényelmesen. Majd úgy gondoltam, ha már idefele 4 keréken utazott, hazafele illene már két keréken jönnie. Persze, hogy a hazaindulás előtti este jött a szokásos kiszámíthatatlan suck: elhagytam a kis lánckerék rögzítő lemezkéjét. Gondoltam majd másnap kecskeméti börzén hajnalba veszek egyet, és akkor komplett lesz délelőtt a gép, 13 óra körül haza is indulok. Mondanom sem kell, hogy a börzén semmi ilyen nem volt... de valami csoda folytán a szerencse ismét mellénk állt, Kecskemétről kifele az út szélén hatalmas motoros bolt ami nyitva is volt szombaton reggel, eszméletlen mázli hullám! És itt még nem ért véget, amikor mondtam mit keresek nem néztek hülyének, ahogy az gyakran megesik Budapesti motoros boltokban, ahol alkatrész árusításról nem is hallottak, a motoros bolt itt szinte mindig kimerül a bőrdzsekibe, a bukósisakba, és bármibe amin "the doctor" felirat van. A boltos bólogatott, és megkérdezte: hány milliméter átmérőjű a tengely, mert két félét tartanak, kihozta a kellő méretet, és beütött a gépbe mindössze 380 forintot, amit fülig érő szájjal kifizettem.
Megvettem vissza telekre, felraktam a lemezkét, és el is indultam budapestre, nagyon kellemes tempóban, olykor még előzgettem is, bőven elég volt a teljesítmény, sehol sem voltam lassabb a forgalomnál. KB 50 kilóméteres utat tettem meg.
Ezzel el is értem ahhoz a ponthoz, amikor kijelentettem hogy megbízhatóságból levizsgázott a gép és meg van az a bizalom ami elengedhetetlen ahhoz hogy szeressünk egy járművet. Nyáron folyamatosan Budapest útjain használtam, napi szinten, hiba nélkül!
Amióta pesten van a gép, nem sok változás történt, kapott új tükröket, ami a pesti közlekedéshez elengedhetetlen volt. Még augusztusban jött elő egy kis gyertya baj, de 510 forint az új NGK ami két évig hibátlan lesz!
DT-t tartani jó!
(Azóta kiderült nem a gyertya a vétkes, a gyújtásgond okát tavasszal kiderítjük)