Van egy esemény Magyarországon,  ami annyira elképesztően jó, hogy nem is értem hogy maradhatott meg ilyen jónak, se nem illegális, nem is kerül egy vagyonba, sőt nem is kerül semmibe látogatóként, és mégsem annyira híres mint amennyire egyedi, és hihetetlen. Ez az esemény a Bokori traktormajális.

Ha nem voltál még: Képzelj el egy nagy füves rétet, körbe ölelve, hegyekkel és zöld természettel, és a rétet képzeld tele dugig a legkülönbözőbb színű, méretű fajtájú traktorokkal... Képzelj hozzá rengeteg odasereglett veterán motort, amik kiadnak egy újabb találkozónyi látnivalót magukban, képzelj hozzá még egy kisebb találkozónyi veterán autót, sok sok jó hangulatot, szorzod meg mind ezt kettővel, és így kezded gondolatban megközelíteni a valódi hangulatot. A nem mindennapi képhez hasonló hang aláfestés jár, a klasszikus traktorok pöfögése, a hatalmas nyílt térnek köszönhetően kifejezetten kellemesen hangzanak.

És itt egy kis segítség milyen is valójában, képekben:

Az az igazság a benzingőz iránti szeretetet apai örökség nálam, a régi családi fotóalbumban is nyoma van ennek, rengeteg autós kép formájában, melyeken többnyire a család korábbi autói láthatóak, amik többnyire Ladák voltak. :)

Vajon gondolta-e akkor apukám amikor ezt a fotót készítette a kék Ladájáról '85-ben, mikor én még buja ábránd se voltam, hogy majd 26 évvel később a fia, ugyanilyen Zsiguliról fog álmodozni, és hónapokról mondana le az életéből, ha lehetne egy ilyen állapotú kék Ladája 2011-ben :)

Vajon az én fiam, ha lesz valaha, tudni fogja mi is az a Lada? :)

Na én lemegyek a pincébe a fluxuskondenzátorért és indulok a Ladáért, addig is jó szórakozást ehhez a pár képhez, folytatás következik!!!

Na hát a történet a DT-vel kapcsolatban valahol 2010 októberben szakadt meg , azoknak a napoknak valamelyikén amikor az utolsónak elbújó őszi napsugarak még fényükkel sugároznak annyi melegséget, hogy egy jó nagy reggeli szereléssel indíthassa a magamfajta őrült a hétvégéjét.

A művelet csupán annyi volt, hogy ki kell venni a komplett blokkot a DT-ből és kezdődhet a felújítás, amit akkor sokkal rövidebb műveletnek hittem, mint ami a végén lett, a blokk ugyanis húsvét magasságába került be a vázba, ám először csak júliusban röffent be. Tudod, hogy van ez: jön a tél, vége a szezonnak, egyre kevésbé elsőszámú ügy a moci, és akkor nem is beszélve a rengeteg kiszámíthatatlan akadályozó változóról, karácsony, buli, barátnő, korház, érettségi, munka stb. és a lista végtelen, mert bármi közbe jöhet, és ha közbe jöhet, közbe is fog jönni!

Télen elkezdett épülni a blokk, és hát mindig kevés idő volt rá a fent írtak miatt ezért tartott eddig. Az elvégzett műveletek eddig a blokkban a következők:

• újra tekert gyújtó és világító tekercs
• új váltó
• új, svéd SKF csapágyak
• új, perselyezett berúgó közlő fogaskerék
• új kuplungkosár, és lamellák
• új szimeringek
• új tömítés

Közben a vázon megjelent repedés is köszörüléssel és CO heggesztővel kezelve lett, és a kikevert színnel gyönyörűen láthatatlanná lett téve, nem vártuk meg míg a repedés töréssé fejlődik.

Húsvét előtt be is került a blokk, meg is történt volna az indítás, de sajnos a hűtővíz feltöltés során, feltűnt egy sürgősen kezelendő, tömítési hiba a hengerfejnél, ahol a hűtő cső megy fel. Nem volt mese, másik hengerfej kellett,  ami volt is otthon, de a motor meg nem otthon készült, úgyhogy akkor a két alkatrész térben és időben nem tudott találkozni, át kellett volna kétszer BKV-zni a városon, ez azt hiszem mindenki számára nyomós és érthető érv, aki utazott már Pesten tömegközlekedéssel.

Főként az érettséginek köszönhetően legközelebb akkor volt időm a gépet kezelésbe venni, amikor  családi nyaralásra indultam a telekre, (már érettségivel a kezemben! :) ) hát eljött velem az akkor még működésképtelen moci is, aki egy mikrobuszban 4 keréken tette meg az utat, és elkísért egy barát is egy veterán 360-as jawaval.
A megérkezés után 2 órával, már saját erejéből falta bőszen a murvás utakat, óvatosan szoktattam egymáshoz a sok-sok új alkatrészt, akiknek először kellett együtt dolgozniuk, meggyőzött a gép, erős, nyomatékos, halk... illetve halk volt mígnem a héten egyik motorozás közben el nem tört a korábban szabott kipufogó végcső, ami a hegesztés után túl vékonyra lett köszörülve. Egy helyi karosszéria lakatos mester, akire nem úgy mondja az ember,  közhelyesen, hogy mester ahogy az a magyar iparban megszokott, hanem teljes őszinteséggel és tisztelettel: Mester!

Délután négykor üdülő területen, minden előzetes ismeret után, úgy hogy csak az utcáról bementem a műhelybe, azonnal félre tett mindent és megcsinálta az olajos, forró kipufogóm valami olyan rekord idő alatt és sebességgel, hogy én magam nem hittem el. Majd minden külön kérés nélkül, levett a polcról egy doboz matt fekete hőálló festéket, és lefestette a megdolgozott részeket. Közben gyűltek a műhely dolgozói, és mindenki a motort dicsérte, és sorba jöttek elő a DT-s sztorik, és a motoros történetek. Végül mindössze ezer forintot fogadtak el. Hatalmas pozitív élmény volt mindezek után a halk motorral tovább menni. És kicsit visszatér a bizalma ilyenkor az embernek.

A hét további részén a próbautak hol, gyenge terepen, hol aszfalton zajlottak, az erős terepezéshez amúgy se lett volna szívem, ráadásul barátom aki 360-as restaurált Jawajával kísért nem díjazta volna az off road gondolatát. Párszor komolyabb fél napos csavargásokat is megtettünk, hiba nélkül. Szerencsére, kiváló hölgy társasággal, két személy alatt is sikeresen megsétáltattuk a motort, persze csak óvatosan, de ugyanúgy viselkedett, mint egyedül ülve, gyorsulásban, erőben bőven elég két személynek el jutni A-ból B-be, a nagy nyereg miatt tényleg kényelmesen. Majd úgy gondoltam, ha már idefele 4 keréken utazott, hazafele illene már két keréken jönnie. Persze, hogy a hazaindulás előtti este jött a  szokásos kiszámíthatatlan suck: elhagytam a kis lánckerék rögzítő lemezkéjét. Gondoltam majd másnap kecskeméti börzén hajnalba veszek egyet, és akkor komplett lesz délelőtt a gép, 13 óra körül haza is indulok. Mondanom sem kell, hogy a börzén semmi ilyen nem volt... de valami csoda folytán a szerencse ismét mellénk állt, Kecskemétről kifele az út szélén hatalmas motoros bolt ami nyitva is volt szombaton reggel, eszméletlen mázli hullám! És itt még nem ért véget, amikor mondtam mit keresek nem néztek hülyének, ahogy az gyakran megesik Budapesti motoros boltokban, ahol alkatrész árusításról nem is hallottak, a motoros bolt itt szinte mindig kimerül a bőrdzsekibe, a bukósisakba, és bármibe amin "the doctor" felirat van. A boltos bólogatott, és megkérdezte: hány milliméter átmérőjű a tengely, mert két félét tartanak, kihozta a kellő méretet, és beütött a gépbe mindössze 380 forintot, amit fülig érő szájjal kifizettem.

Megvettem vissza telekre, felraktam a lemezkét, és el is indultam budapestre, nagyon kellemes tempóban, olykor még előzgettem is, bőven elég volt a teljesítmény, sehol sem voltam lassabb a forgalomnál. KB 50 kilóméteres utat tettem meg.

Ezzel el is értem ahhoz a ponthoz, amikor kijelentettem hogy megbízhatóságból levizsgázott a gép és meg van az a bizalom ami elengedhetetlen ahhoz hogy szeressünk egy járművet. Nyáron folyamatosan Budapest útjain használtam, napi szinten, hiba nélkül!

Amióta pesten van a gép, nem sok változás történt, kapott új tükröket, ami a pesti közlekedéshez elengedhetetlen volt. Még augusztusban jött elő egy kis gyertya baj, de 510 forint az új NGK ami két évig hibátlan lesz!

DT-t tartani jó!

(Azóta kiderült nem a gyertya a vétkes, a gyújtásgond okát tavasszal kiderítjük)

Annak idején amikor írni kezdtük ezt a blogot, dúskáltunk az időben, időnk java részét, a különböző motorok autók, buzerálása, csodálása, vagy azokra való nyálcsorgatás kötötte le, simán lenne minden napra egy 3három oldalas post, ha lenne időm kiírni magamból.De sajnos az a fránya idő, meg a mókus kerék elkapott… meg hányhatnám még szívlapáttal a közhelyeket, de száz szónak is egy a vége, nem mindig minden úgy alakul ahogy az ember tervezi, mindenki tudja ezt aki valaha élt már. :)
Év vége felé mindig elkezdődnek az értékelések, mi volt jó, rossz, szép, mit kéne másképp jövőre, és ilyenkor jön rá az ember amikor egy picit visszaemlékszik, hogy mennyi minden történik vele egy rövidke esztendő alatt, tömören címszavakban és képekben így nézett ki az idei év:

Tavasz
Idén a tavasz első értékelhető motorozásra alkalmas hétvégéjét egy nagy tavaszköszöntő robogózással indítottuk, az első finom meleg napsugarak között a Mint által bekorlátozott sebességgel (50-60 km/h ) a leg különbözőbb útviszonyokon jártunk, és nagyon jól szórakoztunk, össz-vissz abból a költségből amit beletankoltunk a gépezetbe.

A tavasz további részében maradt a robogós közlekedés amit egészen nyárig ki is húztam a Minttel, kisebb meghibásodások voltak csak szerencsére ez idő alatt, amit még mindig kevesebb pénzből sikerült orvosolni, mintha dohányoznék. :)
Szintén tavasszal sikerült beújítani egy klasszikus S51-es Simsont szép gyárias állapotban, főtengely csapágyasan elég baráti áron, komolyabb célom nem volt vele, de soha nem volt még S51-esem.
Tavasz végén jártunk az egyik ( véleményem szerint ) legjobb magyarországi járművekkel foglalkozó rendezvényen, a Traktormajálison, erről is lesz nagyon sok szép fotó feltéve! :)

Nyár
És akkor jó hangosan ránk köszönt a nyár, nem is tétlenkedtünk sokat, egy nagy pontot tettünk a DT történet végére, egy egyhetes tóparti nyaralás keretében, ahol gyönyörűen teljesített, és saját lábán tért haza pestre, mindenféle meghibásodás nélkül. Az egy hét élményei képek formájában itt láthatóak: http://www.sportmotor.hu/motoros_kepek/motoros_tura/?dr=57595 A nyarat augusztus végéig hiba nélkül végig is teljesítette, amikor is, rejtélyes gyújtásprobléma jött ismételten elő, ami számomra teljesen érthetetlen, hiszen a gyújtás összes alkatrésze vadonat új. Valamivel márpedig közlekedni kell, úgyhogy ismét visszaültem a Mintre, és rá kellett ébrednem, hogy nem olyan erős, nem olyan gyors, de városba a kis test, kegyetlen nagy előny!!! Mi sem bizonyítja jobban mint hogy 19 perces rekord időt sikerült vele futnom a Budai Vár – Újpalota útvonalon. Milyen szép is lenne ha itt most vége lenne a mondatnak, de tudjuk hogy ez nem ilyen egyszerű, ugyanis ennek az útnak a leges legvégén, amit tényleg úgy érts hogy már az utcában, egyszer csak megszűnt a gyújtás mint olyan. Mindegy, egy percet sem stresszelünk, semmi nem ér annyit. Kezdődött az Iskola, úgyhogy a Mint várt kicsit.

Ősz
Az ősz a Mint bontásával indult, ami egyrészről a gyújtás gondok felderítéséről, másrészről a blokk átpucolásáról, valamint a kopó alkatrészek cseréjéről szólt. Szerencsére csak a gyújtásalaplap lazult fel, ami érdekes konstrukciós elképzelés alapján, maga az olajpumpa fedele is, és a fedél alól kifolyó olaj elárasztotta a gyújtást. Mindent kipucoltam, összeraktam, cseréltem amit illett, kapott egy új hátsó gumit, összeraktam, és simán indult. Mert ez még pont annyira öreg, és pont annyira japán, hogy ez ne okozzon meglepetést.

Ősz folyamán vettem egy Suzuki Bara típusú robogót, ami a Minthez nagyon hasonló láncos törpe robogó, és ugyanazon a napon, egy Simson blokkhoz átalakított Mini Rigát, melyeknek történetére még később kitérek.

Nagyobb lendülettel, sok posttal, kicsit frissebb designal igyekszem szerkeszteni a lapot, most hogy végre lesz rá időm, történt sok minden, képek, és írások tömege következik!

Talán senkinek nem kell bemutatnom a „ velünk pusztuló történelem” index topikot, ami a veterán autó és motor újság azonos című rovata alapján jött létre, amiről meg kevesen tudják hogy az Auto Classic régi magyar veteránautós újságból lett átvéve egy az egyben. 

Ez nem másról szól mint: lelkes veteránosok lefotózzák a parkolókba, kertekbe, erdőkbe, vagy bárhol található pusztuló, elhanyagolt veterán autókat, motorokat. Ilyen gépeket mindenki ismer, álltalában a lakókörnyezetében, én is így voltam a post tárgyát képző kis Mini Rigával. Katt a továbbra... :)

A magyar jogszabályok néha kicsit hasonlítanak a híres Angol szabályokra amik olyan régen íródtak, hogy napjainkra teljesen elavultak és értelmetlenek, de az évek alatt valahogy mindig átfutottak felette.

A segédmotor kategória tipikusan ilyen, akkor hozták róla a szabályokat amikor a segédmotor a Rigát, vagy a Babettát jelentette, a forgalomba meg lényegesen kevesebb és lassabb autó vett csak részt. Mára a segédmotor 40-es megengedett sebessége nagyon kevéssé vált, és egy 50-es motornak a gyorsulása sem feltétlen olyan mint egy átlagos autónak, ezért logikusnak tűnik, hogy haladni kéne a korral és nyitni a 125-ös kategória felé. Másrészről régóta probléma az 50-es motorok nyilvántarthatatlansága, rendszám híján. Így két legyet lehetne, egy csapásra ütni ha a B kategóriás jogosítványt kibővítenék a 125-ösökre, könnyebb nyilvántarthatóság, kevesebb út jobb szélén 40-el robogózó forgalmi akadály. És talán több motoros, kevesebb autós. Vagy ha lenne eszük, nem 125 köbcenti lenne a felső határ, hanem teljesítménybe lenne megszabva ergo nem állna elő újra az a probléma ami az 50-es motoroknál is, az a kiskapu aminek következtébe pár éve létrejött a Mopedautó probléma, ami nagyon lassan és nagyon szerencsétlenül normalizálódott végre. Teljesítménybe és nem köbcentibe kéne gondolkodni, most is ez okozza a legtöbb problémát. Meg kéne szabni 15 lóerőbe a felső határt, és az alatt bármilyen motorra ugyanaz a kategória vonatkozna. Ezzel egyből orvosolnák azt amitől rengetegen tartanak hogy a sok „ felelőtlen fiatal” egyből mind Aprillia RS 125-re ül… mert ugye ez kurvára reális Magyarországon jelenleg. Viszont hogy ne legyen vicc jellegű a szabály, mint a jelenlegi segédmotoros kategória, ezt kőkeményen be kéne tartatni, akit elkapnak b-s jogsival, akár egy lóerővel erősebb géppel is, kegyetlen büntetést kapjon. Könnyebben betartható szabályok, kellenének amiket viszont keményen betartatnának. És meg kéne oldani az eddig rendszám nélkül használt 125-ös és 80-as gépek legalizálhatóságát, biztos vagyok benne, hogy sokan rendszámoznák inkább szeretett gépüket, minthogy a büntetéstől kelljen félniük.

Szörnyű látni, hogy az észérvek ellenére most is rengeteg motoros olyan jó magyarosan egymást gyilkolja, és rögtön a legrosszabb verziót vázolja fel. Félek hogy egy jó kezdeményezés, megint a hülyéken bukik el.

Mint az előző postban írtam, végre összejött az összes alkatrész az új blokkhoz, most már semmilyen meglepetés nem érhet, bármit ki tudok cserélni. Úgyhogy október 23.-án neki is álltam szétszedni a DT-t, kiszedtem belőle az eredeti blokkot. KB 35 perc volt az egész művelet, mindenféle komplikáció nélkül ment. Először lekötöttem az elektronikát, majd a hűtőből engedtem le a vizet, utána kikötöttem a bovdeneket és spirálokat,, végül kiszedtem a csavarokat, és kint is volt. Utána visszaraktam mindent a vázra, hogy ne kavarodjon el semmi. Készült közbe rengeteg fotó beszéljenek helyettem.

Annyi szívás után nagy és meglepő fordulatot vett a DT története. Egyik napról a másikra ölembe hullott az összes hiányzó alkatrész, bagóért, sőt még több is mint amire feltétlen szűkség lett volna, a hiányzó közlő fogaskerékből, például szám szerint hat darabot vettem egyszerre! :) tucatnyi váltótengely, fogaskerék, berúgó visszahúzó rugó. Úgyhogy most indulhat a blokk építés, sok-sok kiváló állapotú alkatrészből van lehetőségem válogatni, úgyhogy most egy igazán jó blokkot fogok készíteni, és meglepően baráti anyagi keretből mindezt. Annyit mondok, annyiért vettem egy láda váltó alkatrészt, amennyiért egy fogaskereket se lehetett volna legyártatni. Megnyugtató, hogy semelyik másik tengelyen sem látok kopásnyomokat, tehát egy rosszul felhelyezett Seeger okozta a pusztítást az én motoromban is, és nem típus betegségről van szó. Most már csak az kell hogy legyen egy szabad délutánom amikor kiműtöm a DT-mből a blokkot, és nekieshetünk a széthúzásának, ezzel párhuzamosan meg a váz hegesztésének, és esetleges fényezésének.